1873-ban Buda, Óbuda és Pest egyesülésesével megszületett Budapest, a pezsgő kulturális élet magja. Egy olyan meghatározó korszak vette kezdetét, melyet a modern urbanizáció virágzásaként tartanak számon. A Verno House épülete egykor bérházként működött; központi elhelyezkedésének köszönhetően a művészek, politikusok, tudósok és filantropisták körében is nagy népszerűségnek örvendett. Nem csoda, hiszen e legendás helyszín a századforduló egyik legszebb tulipánja.

A városi lét mágnesként vonzotta az embereket – a növekvő népességnek azonban hamar egy fullasztó problémával kellett szembenéznie: a por és a homok hatalmába kerítette a pesti utcákat. Egyértelmű volt, hogy csupán a fák és a sétányok jelenthetnek megoldást. Széchenyi István úgy vélte, szükség van egy olyan helyre, amelyhez az emberek kötődhetnek, ahol találkozhatnak, beszélgethetnek, s így nemzetté válhatnak.
A befolyásos Széchenyi elszántan küzdött céljáért: 1844-ben végül megkapta az engedélyt, hogy a Neugebäude mellett, a mai Szabadság tér helyén a vízió valósággá válhasson. József nádor, hazánk egykori uralkodója platánfákat és bokrokat adományozott a virágzó ötlethez.

A városi kalandorok számára a szálloda valódi ozáis a folyton nyüzsgő város közepén. Egy zöldellő pont, ahol fellélegezhetünk, feltöltődhetünk, kivirágozhatunk – pontosan úgy, ahogy azt 150 évvel ezelőtt a legnagyobb magyar is megálmodta.